A “C” alom
Nem lesz egyszerű összeszednem az elmúlt 2 hét eseményeit…
Két hét után a tegnapi volt az első olyan nap, hogy nyugodtan tudtam aludni. Kezdeném az elejéről: szeptember 15-én, vasárnap este, - az előzetes hőmérőzések alapján - már tudtuk, hogy gazdagodunk 2-3 új jövevénnyel. Minden készen állt Mirage szüléséhez: már egy hete az elletőben lakott, elő volt készítve a fertőtlenítő, törölközők, pelenkák, infra, mérleg, stb…
Jöttek a fájások, repedt a burok, elfolyt a magzatvíz, de kiskutya sehol… Már 1,5 óra is eltel, jött ugyan egy-két fájás, de a baba nem bújt ki. Ekkor döntöttem úgy, hogy muszáj segítenem, és így nemsokára megszületett Castor! Nem élt, amikor kibújt…
Hosszas rázás, dörzsölgetés és könyörgés után életre kelt, és egy perc elteltével már boldogan szopott és dagasztott az anyján.
A következő pár óra sem volt könnyű. A lényeg, hogy hajnalra mindhárom fiúcskát kikönyörögtük, és éltre leheltük! Igaz, nem voltak kilencen, de mindegyik születésénél elmondtam, hogy kaptam már pár kutyát, de soha nem örültem még így kiskutyának, mint nekik!
Délutánra Mirage is kipihente magát, és a kicsik is teleették a hasukat, így útnak indultunk az állatorvoshoz, hogy lássuk, minden rendben van a mamival. Az ultrahang azt mutatta, hogy mindenki megvan otthon az elletőben, már csak egy oxytocin szuri hiányzott, hogy az összehúzódás is zökkenőmentes legyen. (Itt tenném hozzá, hogy mennyire átkoztam magam, hogy nem hoztam haza oxytocint: fájáserősítővel biztosan jobban ment volna a szülés…) Boldogan jöttünk haza, semmi baj, minden rendben.
Fél óra elteltével Mirage feje kezdett pöttyösödni. Hihetetlen látvány, hogy fél óra alatt egy 60 kilós kutya hogy le tud esni a lábáról. 35 perc múlva ismét a FelicaVet-ben voltunk, de akkor már úgy kellett támogatni a kutyát. Tele volt kiütéssel, és feldagadt a feje. Azonnal bekötöttek egy infúziót, hogy az allergiás roham alább hagyjon. (Itt jegyzem meg, mennyire örültem, hogy mégsem hoztam haza oxytocint, mert ha szülés közben, éjjel derül ki, hogy arra allergiás, azt hiszem nagy bajban lettünk volna…) Ahogy szegény fél óra alatt kiütéses lett, úgy fél óra múlva nyoma sem volt a pöttyöknek, és reggelre az orra is visszanyerte a megszokott alakját.
A fiúcskák szépen szoptak, súlyuk mégsem nőtt. Ekkor már aggódni kezdtem, mi lehet a baj. Segítettem nekik enni, de délután észrevettem, hogy Mirage nem szívesen szoptat, sőt sokszor szándékosan úgy fekszik le, hogy a kicsik ne férjenek hozzá a cicihez. Ekkor elkezdtem végigfejegetni a ciciket és láttam, hogy két ciciből nem éppen anyatej folyik, inkább valami gennyes trutymó. Ekkor azonnal elvettem tőle a kicsiket és megint a FelicaVet-be indultunk, ahol Mirage megkapta az első antibiotikum injekciót, én pedig az első doboz tápszert.
Sajnos Mirage végérvényesen kiköltözött az elletőből, én pedig be a helyére… Reménykedtem, hogy időben elvettem a babákat, de sajnos nem volt szerencsém, sem nekem, sem nekik. Másnap Christosnak (aki Zeusztól kapta az életét, legalábbis azt hiszem, mert csodával határos, hogy életben maradt) már ment a hasa…
Ettől a naptól fogva naponta háromszor voltunk a rendelőben infúzióért és különféle antibiotikum, lázcsillapító és immunerősítő szerekért. A kiskutyáknak 41 fokos lázuk volt 4 napon keresztül, majd ha ez nem lenne elég, a hasmenésből székrekedés lett. Szegény kiskutya alig volt 700 gramm és már kanül volt a lábában. Beöntést kapott… Itt szeretném megköszöni A FelicaVet orvosainak, Orsinak, Csabának, Balázsnak azt a csodát, amit tenni akartak. Végül azért csak sikerült!!! Csaba úgy helyezte be a kanült Christos vénájába, hogy félig ki volt száradva, alig volt vérkeringése. A kanül nagyobb volt mint a kiskutya lába, és ő életet lehelt bele! Orsi és Balázs egész hétvégén azzal foglalkozott, hogy ezek a csöppségek ne haljanak meg! Már megint megtapasztaltam, hogy az egész életüket annak szentelték, hogy egy állat se haljon meg, akit kezelnek! Köszönet Nekik mindenért! Castorért, Cortezért és Christosért! Ha ők nincsenek, és nem küzdenek, már nem élnének!
Szombat és vasárnap is úgy telt, hogy együtt küzdöttünk az állatorvosokkal, a kiskutyákkal, hogy ne adják fel!!!
Orsi vasárnap egy kaukázusi hölgyet császározott. Igazi kerti kutya volt, és végül csak egy babája maradt. Mi mentünk a hétfői szurinkra, akkor már csak Castor és Christos volt lázas. Orsi ötlete volt, hogy tegyük rá a kicsiket a kaukázusi mamára, Dasyre, hátha egy kis anyatej jót tenne nekik. Így is tettünk, és a kicsikék jól tele ették magukat. Ekkor jött az isteni szikra az agyamba: hazahozom Dasyt a babájával együtt, és gondozom őt is, a babát is, cserébe az én kicsikéim is kaphatnak anyatejet.
Mivel Dasy gazdája külföldön van, a pótgazdi örömmel vette az ajánlatom, és szívesen odaadta a kutyát, hiszen neki nem voltak meg a megfelelő körülmények a kiskutya és a frissen császározott 70 kilós szuka fogadására.
Hétfőn este Dasy és a kis Tücsök hozzánk költözött. Sajnos csak ekkor derült ki, hogy a mami súlyos csípő dysplaziában szenved évek óta. Túlsúlyos, nem szereti a kutyákat. Nagyon nem szereti… A saját kölykét sem tűrte meg a közelében. Így sajnos nem hogy a dogokat, de még a kicsi Tücsköt sem szoptatta soha többé, ezért Dasy kedden este hazaköltözött, és otthonában lábadozik. Kicsi Tücsök pedig itt nevelkedik nálunk, a dog fiúkkal. Így lettünk Tücsök Afamar tiszteletbeli nevelő szülei.
A mai napon, azt hiszem, túl vagyunk a betegségen. Mindenki szépen eszik, és Tücsök is beilleszkedett az óriások közé. 
Mirage is visszatért a rendes kerékvágásba, őrzi a házat, eszik, iszik, és azt hiszem cseppet sem bánja, hogy mi kelünk 3-4 órákét etetni a kicsiket.
Az egész esetből levonva a tanulságot, állíthatom, hogy a tenyésztés nem játék, nem kifizetődő hobbi. Sok esetben küzdelmes harc a szuka és a kicsik életéért! Sok áldozattal jár, még akkor is, ha a szülés, és az első hetek problémamentesen alakulnak! Ezért szeretném minden olvasó figyelmét felhívni arra, ne fedeztesse szukáját csak azért, mert olyan édesek a kiskutyák, vagy mert elhitte azt a butaságot, hogy kell életében egy almot szülnie. Vagy csak azért, mert sajnálja ivartalaníttatni! Ha a kutyatartó nincs megfelelően felkészülve a szülésre és a születésre, nincs meg a kellő tapasztalata, hozzáértése, és nincs megbízható és bármikor riasztható állatorvosa, könnyen rámehet a mama és az egész alom élete is.
A többség a legtöbb időt azzal tölti, hogy „ütős”, az alomszám alapján a betűrendnek megfelelő, mindenhol eladható nevet találjon a kutyáknak, pedig nem ez a fontos. Színtől, mérettől függetlenül, arra kell figyelnünk, hogy a kiskutyák egészségesek legyenek, éljenek, minden más csak ezután következik…
Mielőtt bárki tenyésztésre adná a fejét, ajánlom, hogy legalább ezeket a könyveket figyelmesen olvassa el:
Dr. Zöldág László: A kutya tenyésztése és egészségvédelme
Dr. Zöldág László: Kutyaszülészet és szaporodásbiológia
Dr. Zöldág László: Kutyagenetika és örökletes betegségek
Dr. Szinák János – Dr. Zsolnay Miklós: Több mint kutya
Szinák-Volosz: A csodálatos német dog
L. W. Friedl: Kutyabetegségek felismerése, kezelése, megelőzése
Husvéth: F.: A háziállatok élettana és anatómiája
Köszönet Berenczei Barbarának, a Luxor Kennelnek, és a Tenke családnak, a Patakparti-Király Aranykoszorús Mestertenyészetnek, hogy ezekre már jó korán felhívták az én figyelmemet is!
12/18/2008