Jamszgyökér kapszula
AKCIÓS ÁR!
Jamszgyökér
Dioscorea batatas Decne - Dioscoreaceae
(más néven: kenyérgyökér, kínai burgonya)
Nálunk teljesen ismeretlen, különleges növény. 2-3 méterre felfutó szára jobbra felcsavarodó. Közepes méretű, nagyon szép, fénylőn bőrszerű, húsos levelei szív alakúak. Külön biológiai érdekessége, hogy az indázatán megjelenő apró, fehéres virágok meddők, magja nem lesz, viszont hajtásaikon vegetatív, krumplihoz hasonló minigumócskákat nevel, a földben pedig ehető, igen nagy, bunkószerű, gumós tőkéje van.
Gyűjteményeskertünkben érdemes néhány tövet meghonosítani.
Kelet-ázsiai növény. A mérsékelt égöv melegebb éghajlatú vidékein található, de főként a trópusokon terjedt el, ahol a burgonyát helyettesíti. Évelő, lágy szárú növény. Sok fényt és magas hőmérsékletet, csapadékos, párás klímát kíván. Laza, mély rétegű, középkötött, tápanyagban gazdag talajon díszlik igazán szépen. 0,5-1 cm nagyságú gumócskáival szaporíthatjuk. Tavasszal 100 x 100 cm-re, 6-8 cm mélyen, szélesebb fészkekbe ötösével ültetjük. 4-6 hét alatt hajt ki, amikor a talaj 16-20 °C-ra melegedett.
Nagy páratartalom esetén naponta 15-25 cm-es hajtást is növeszt. A felfutó támasz kialakításán kívül különösebb ápolást nem igényel. Szárazon műveljük.
Hobbi-, bemutató-, házi-, díszkertben támaszok mellett (karó, kerítés, pergola) szépen mutat. Szép lugast alakíthatunk ki belőle, de gúlaszerűen is kiképezhetjük. Déli, meleg fekvésű épületrész befuttatására is alkalmas. Májusban hajt ki, és egész nyáron virít.
Ősszel levelei igen megragadó sárgás színt öltenek. Ekkor szüretelhetjük kicsiny gumóit, a fagyok beállta előtt, bár ez nem károsítja. Bunkós termését ősszel, ásóval, óvatosan szedjük fel, mert könnyen eltörik. Egy-egy jól fejlett gumója több kilogramm tömegű is lehet. Napon, levegőn kissé megszárítva kamrában vagy más fagymentes helyen tarthatjuk. Föld alatti gumótermése keményítőben nagyon gazdag. Sokfelé a burgonyát helyettesíti. A jamszgyökérböl lisztet készítenek, ebből ízletes és tápláló tésztát, süteményt és kenyeret sütnek.
II.
Jamszgyökér
(Dioscorea), más néven JAM vagy JAMGYÖKÉR, a jamszgyökérfélék (Dioscoreaceae) családjába tartozó, a Föld mindkét féltekéjének melegebb területein elterjedt növénynemzetség; sok faját a trópusokon élelmiszernövényként termesztik. Bizonyos kultúrákban, nevezetesen Nyugat-Afrikában és Új-Guineában a jamszgyökér a legfontosabb termény, és bonyolult szertartások középpontjában áll.
A jamszgyökér vastag gumójából (mely általában a szártő megvastagodása) minden évben karcsú, lágy szárú, leveles, kúszó hajtások fejlődnek, leveleik lehetnek szórt-spirális vagy szórt-átellenes állásúak, karéjosak vagy tagolatlanok, egyivarú virágaik hosszú fürtökben állnak. A virágok általában aprók, és külön-külön jelentéktelenek, együtt mégis mutatósak. A lepel zöldes, harang alakú vagy szétterülő, hattagú, a porzós virágokban a hat vagy néha kevesebb porzót, a termős virágokban a háromrekeszű, háromszárnyú magházat veszi körül. A magházból bőrnemű toktermés fejlődik, amely felpattanó három kopáccsal nyílik, és szétszórja a lapos vagy gömbölyű magvakat.
A jamszgyökérfajok többsége tartalmaz egy savas anyagot, amely főzés közben elillan.
A trópusi és szubtrópusi országokban a D. trifida és az olykor 45 kg-os gumójú D. alata a legelterjedtebb ehető fajok, Nyugat-Afrikában pedig a D. rotundata és a D. cayenensis. Az egyik legízletesebb jamszgyökér az Indiában, Dél-Vietnamban és a csendes-óceáni szigetvilág déli részén termesztett D. esculenta. Kelet-Ázsiában sokfelé termesztik a közönséges jamszgyökeret (D. batatas).
A jamszgyökérnemzetség több száz faja ismert, megjelenésük és ízük nagyon változatos. Édes, kesernyés vagy ízetlen belsejük színe a fehértől a sárgáig, rózsaszínig és bíborig változó. A jamszgyökér keményítős zöldségnövény, legtöbbször főzve, pürésítve vagy a burgonyához hasonlóan sütve fogyasztják.
7/28/2010