Mindössze 15 alkotó esztendő után, 46 évesen fejezte be pályafutását a historizmus korának egyik legkeresettebb budapesti építésze. A maga korában ünnepelt, a Sugár út építészeti arculatát meghatározó, jellegzetes bérpalotatípust teremtő Petschacher Gusztáv (Bécs, 1844-Budapest, 1890) titka - Ybl Miklóshoz hasonlóan- a gazdag tervezői fantázia, amellyel a régi stílust egy új korszak elvárásaihoz igazította. Elsősorban a reneszánsz építészetből merítve, szabadon használta annak formakincsét, térkompozícióit. Mestere volt az ornamentális díszítő rajzolásnak.
A bécsi Polytechnikumban végzett nagyműveltségű mester a Sugárúti Építő Vállalat építészeként került Bécsből Pestre. Itt sorban kapta a megbízásokat az ekkor kiépülő Sugár (ma Andrássy) úton. 1875-ben épült a Weninger-villa, 1879-ben a MÁV Nyugdíjintézet bérpalotája a Köröndön, majd 1882-ben a Pallavicini-palota, később az egykori Hitelbank (ma Nemzetgazdasági Minisztérium) József nádor téri székháza, valamint a számunkra már csak szépséges bálterméről ismert, 1909-ben lebontott Terézvárosi Casino épülete, szintén a Sugár úton.
1882-84-ig készült az út legelején (ma Andrássy út 4.) a dr. Harkányi Frigyes megbízásából épülő bérpalota. A nemzetőrként a szabadságharcban részt vett, jogot tanult, világot járt Zemplén megyei földesúr volt a Budai Takarékpénztár, valamint a Földhitelintézet alapítója. A kiegyezés után miniszteri tanácsos, majd országgyűlési képviselő, felsőházi tag 1895-ban kapott bárói címet.
A puritán megjelenésű, a római Farnese palotát idéző, vakolt épület dísze a homlokzatát lezáró baluszteres koronázópárkány. A két utcára néző belső udvaros épület különlegessége a főhomlokzat szimmetriatengelyében elhelyezkedő kapualjból nyíló belső lépcsőház, amelyben kétkarú lépcső visz Harkányiék hat utcai szobás lakásába. E szokatlan megoldás tette lehetővé, hogy a sugárúti szárnyban magasabban legyenek a szobák mint a Révai utcai oldalon és ott még egy további emelet is épülhessen. Így a családi címerrel ékes főbejáraton belépve jobbra a rezidencia külön lépcsőházába, mögötte továbbhaladva az udvart középen átszelő nyitott árkádos (a bérlakásokhoz vivő) lépcsőházba, a kapuval szemközt pedig a belső udvarba léphetünk. Itt kapott helyet egykor a később érthető okokból garázzsá változott istálló és kocsiszín.
A tízegynéhány lakás közül a felsőbb emeleteken négy-ötszobás bérlakások (egy-egy szobával az udvar felé) a Révai utcai oldalon kisebbek: három és négyszobások épültek. E lakások a későbbi barbár szétdarabolások nyomán részben nevetséges együtteseké zsugorodtak, ám a mostani felújítás nyomán az első emeletet elfoglaló, műemléki védettséget is élvező egykori Harkányi-lakás teljes pompájában születhetett újjá. A szocialista nagyvállalat néhai központjaként használt épületrészben egykori vezére tüntette el a „burzsoá dekorációt”, a mintakönyvek segítségével Petschacher által tervezett neoreneszánsz festménykompozíciót, tiszta mésszel fehérre kifestve. Nem tudván, milyen szívességet tesz így az utódoknak, hiszen e réteg alatt jó állapotában őrződhetett meg az eredeti falfestés. A teljes külső-belső felújítással párhuzamosan jelenlegi tulajdonosának nagyvonalú finanszírozásával újulhatott meg a saját lépcsőházas lakásból álló különleges téregyüttes.
Payer Károly vezető festőrestaurátorral az újjászületett enteriőrök neoreneszánsz díszletei alatt, a Jungfer Gyula fémárugyárában készült finom mívű kovácsoltvas korlátokkal szegélyezett lépcsőház felett beszélgettünk. A szigorú műemlékes szempontok szerint elvégezett festészeti felújítást más szakmákkal szoros együttműködésben (kőfaragók, burkolók, műkőöntők, vakolók, faipari rekonstrukciót végzők) közel 10 fős csapattal végezték. A vakolat leverése során előbukkanó ábrázolások festékrétegeit analizálni kellett ahhoz, hogy a viharvert felületeket újjávarázsolják, a hiányokat analógiák alapján kipótolják.
Mikroszkópos anyagvizsgálatok derítettek fényt arra, hogy milyen technológiával és milyen anyagokkal készült a dekoráció. Rég ismert időálló anyagot, túró és mész keverékéből álló kazeines pigmentkötőt használtak. A színek is egyszerű vegyületek: oxidok, például a fekete vasoxid, a vörös is vasoxid változat, kérdés mennyire tiszták. Szerencsére ma már kiváló pigmentkészítő cégek anyagaival dolgozhatnak. A festékgyártóknak is komoly referencia tehát a műemlékfelügyeleti zsűri szigora alapján végzett festői megújulás. Szintén klasszikus technológiával, pauzálással kerültek fel a felületekre a kiegészítések: a formák körvonalai a gombostűvel lyuggatott felületen szénpor segítségével rajzolódnak át az alapozott felületre. A felderengő reneszánsz motívumok nyomán Petschacher kreatív műhelyébe is bepillanthattak: ahol a mintakönyvek reneszánsz világa a historizmus ideáljaihoz igazodik. Szép példái ennek a medalionokban megjelenő antik romok, tájak dekoratív világa.
E palota egyik titka az eddig ismeretlen festett dekoráció: térrendszereivel a Terézvárosi Kaszinó díszlépcsőháza előképének tekinthetjük. Az egykori kaszinó belső lépcsőházáról készült archív felvétel döbbenthet rá arra, hogy a Harkányi-palota legelegánsabb lakásának térrendszere és dekorációja ismétlődik majd a következő, 1884-ben készült Petschacher épületen. A lebontott kaszinó földszintjén egykoron működött Petanovits-féle sörcsarnok és étterem része volt az elegáns belső lépcsőház, amely az emeleten elhelyezkedő bálteremhez vezetett. A bálterem megmaradt: Lotz-teremként ismerjük, a kaszinó helyén felépült Párisi Áruház részeként megmenekült, így ma is látogatható. A hajdani lépcsőház helyén mozgólépcső viszi fel a mai látogatót a Petschacher-féle meseszép bálterembe. Az 1909-es bontásnak áldozatul esett lépcsőház hangulatát így már csak a megújult Harkányi-palota idézheti fel.