BALLA PINCE ÉS BOROZÓ

Balatonkeresztúron, a Dél-balatoni borút nyugati kapujában, a napsütötte déli fekvésű hegyoldalon foglalkoznak szőlőtermeléssel. Fahordókban érlelt boraikhoz kemencében sült, bográcsban főtt és grill ételeket kínálnak.

Családunk 200 éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal a balatonkeresztúri Felsőhegyen, a Dél-balatoni Borút nyugati kapujában. Pincénk boraival 2000 óta veszünk részt a balatonboglári borvidék és a Balaton régió borversenyein, melyekről még nem érkeztünk haza díj nélkül.2001-ben elérkezettnek láttuk az időt, hogy lépést tartva a korral, eleget tegyünk a 21.század követelményeinek.Régi pincénket európai színvonalúvá fejlesztettük egy korszerű feldolgozóhelyiséggel, tágas borpincével és borkóstoló helyiséggel.Azonban ez nem volt elég, 2005-ben a vállalkozás fejlődésének köszönhetően további bővítésekre volt szükség.A Balla Pince igazi minőséget nyújt, melyre a családi tradíciók iránti hűségünk és szaktudásunka garancia. Pannónia legszebb tájainak egyike a Dél-Balatoni Borvidék, ahol már a kelták és a rómaiak is szőlőt termesztettek és bort készítettek. Honfoglaló elődeink a Kaukázus vidékén ismerték meg e növényt. Szent István államalapítását követően Pannonhalmán alakult ki a bencés szerzetesrendrend magyarországi központja-, majd I. András a Tihanyi Apátságot, ezt követően Szent László királyunk a közeli somogyvári apátságot a franciaországi Saint-Gilles szerzeteseinek meghívásával alapította meg. A magyar királyok adományozó levelei szerint a szerzetesek jelentős birtokokat kaptak, szántókat, erdőket, legelőket, szőlős kerteket és gyümölcsösöket is. Joggal feltételezhetjük, hogy a kor legfejlettebb kertészeti eljárásait alkalmazták a szerzetesek ezen a vidéken is. A kolostor környezetében a lakosság is egyre több szőlőt telepített. A Somogy Vármegye címerét 1498-ban II. László királytól kapta, e címer központi helyén egy szőlőfürtöt tartó kar látható. Az adománylevél szerint ebben a vármegyében olyan bőségében van a bor, hogy ezáltal országunk leggazdagabb vármegyéihez sorolható Somogy Vármegye. E virágzó szőlőtermesztésnek a másfél évszázados török hódoltság vetett véget, majd később az újjáéledő szőlőkultúrát a múlt század végén a filoxéra pusztította el.