BONYHÁD VÁROS POLGÁRMESTERI HIVATAL

A Tolnai Dombvidékhez tartozó Völgységben feltárt régészeti leletek ("bonyhádi balta", kelta agyagedények, bronzkori fegyverek, római pénzek, avar sírok) bizonyítják, hogy e térség évezredeken át vonzotta a különböző ókori népeket. A letelepedés folyamatossága a magyar államalapítás óta töretlen. A Bonya ("Bucna") nemzetség nevét őrző település és közvetlen környékének jelentősége a középkorban már számottevő (XIV. század Szent Iván apátsági monostor az Óhegyen XV. század "Zerdahel" és "Széplak" mezőváros). Átmeneti megtorpanást - az elnéptelenedéssel fenyegető - másfél évszázados török uralom (1543-1687) jelentett. Bonyhád fejlődése a XVIII. században lendült fel. A gyér magyar és rác (szerb) családok mellé több hullámban érkeztek a németországi (főleg Fulda környéki) később egységesen "sváb"-nak nevezett rajok, majd a Magyarországból és Galíciából beszivárgó zsidók.

Az 1945-ben meginduló demokratikus fejlődés 1948-ban a proletárdiktatúrába torkollott. Az üzemek államosítása (1948), a szocialista alkotmány (1949), a tanácsrendszer (1950), a mezőgazdaság kollektivizálása(1948-60), a kisipari termelőszövetkezetek létrehozása a szovjet típusú gazdasági-társadalmi-politikai rendszert teremtették meg. A tervgazdálkodással járó erőltetett fejlesztés következményei: az üzemek, a közúti (6-os főút), az üzlethálózat és a kommunális hálózat fejlesztése. A művelődés terén az iskolák államosítását (1948) követően az általános iskola bővítése (I. számú 1948, II. számú 1961, III. számú 1984), a kereskedelmi-közgazdasági középiskola alapítása (1945) és új épületbe költözése (1968), a leánykollégium megnyitása (1951) és bővítése (1975), az ipari szakmunkásképző intézet kifejlesztése, továbbá a járási művelődési központ (1952) és a járási könyvtár (1953) megnyitása érzékelteti az eredményeket. A kultúrális intézmények új célépületei gazdagították a városképet. Bonyhád több nyelvű, vallású és szokású lakosságának feszültségeit és ellentéteit e "népek kohója" fokozatosan eggyé olvasztotta. A lokálpatriotizmust növelte a nagyközség várossá nyilvánítása (1977). A lakosság közérzetét javították az utóbbi két évtized sikerei (vízmű, új lakótelep, VOLÁN-pályaudvar, új szakrendelő, új művelődési központ, gázvezeték, köztéri szobrok, múzeum, telefonhálózat stb.) Majos község Bonyhádhoz csatolásával a lakosság lélekszáma ma meghaladja a 15000 főt.