BUJNA FERENC EGYÉNI VÁLLALKOZÓ

A nap koncentrálása homorú tárggyal egészen ősi időkre nyúlik vissza. Az egyiptomiak nagy valószínűséggel kis homorulatú fényesre csiszolt bronztükörrel világítottak kivülről a fáklyák mellett a zárt folyosókon folyó munkákhoz. A legenda szerint Arkhimedesz a Szürakuzát tenger felől ostromló római hajókat bronztükör sugarával gyújtotta fel.

De egészen biztos, hogy oltárok tüzét a nap segítségével gyújtották meg, mint az olimpiai lángot is. Adatok vannak, hogy fémet és egyéb kémiai anyagot a nap hevével olvasztottak. A legelső napkohó elkészítése G.L.Leclere Buffon ( 1707-1788) a híres természettudós nevéhez fűződik. Azonban az első adat, mely a nappal való főzésre vonatkozik, Nicholas-de-Saussure (1740-1799) meglehetősen kései. Egészen bizonyos, hogy már sokkal előbb használták a nap erejét főzésre, sőt sütésre. A mai napig egy összefoglalás 60 fő típusát irta le a naptűzhelyeknek. Ezek részben bejegyzett találmányok, vagy korábbi konstrukciók javításából erednek. Igy cca. 100 különböző variációja létezik a nappal való főző alkalmatosságoknak. Ezek rendkívül változatos módon hasznosítják a nap energiáját kisebb-nagyobb hatásfokkal, igen eltérő technikai megoldásokkal, eltérő költségű szerkezetekkel A naptűzhelyeket egy összefoglaló 3 nagy kategóriába sorolja :