CITROEN GERINGER

1958-ban új időszámítás kezdődött a Citroënnél. André Lefébvre, aki a 2CV, a Traction Avant és a DS tervezésében is közreműködött, egészségügyi problémák miatt nyugdíjba vonult. Helyére Jean Cadiou került, aki George Sallot-t nevezte ki a tervezési osztály élére. Robert Puiseux is visszavonult, őt Pierre Bercot váltotta fel az elnöki székben. Antoine Brueder foglalta el a vezérigazgatói posztot. Október 9-én fényes ünnepség keretében átkeresztelték a quai dJavelt: az utcát, ahol a cég 1915-ben berendezte első főhadiszállását, és amely otthont adott a legfontosabb gyártelepnek is, quai André Citroënről nevezték el.

Ez az időszak az erőteljes nemzetközi terjeszkedés jegyében is telik. 1958-ban a spanyolországi Vigo városában létesült összeszerelő üzem, amely mind a mai napig a Citroën egyik legfőbb külföldi gyártóbázisa. Egy évvel később egy dél-afrikai cég megvásárolta a D-széria liszenszét. Johannesburgban 1965-ig folyt a D-széria összeszerelése. Ezek után következett Jugoszlávia, ahol a Tomos cég kezdetben a 2CV helyi változatát készítette. Később a Dyane, a GS és a GSA is legördült az 1973-ban Cimos-ra (Citroën-Tomos) keresztelt cég gyártósorairól. A dél-amerikai piacon is sikerült további sikereket elérni: 1960-ban megnyílt az argentínai Citroën-üzem. Kezdetben természetesen a 2CV volt a helyi slágertermék. Az ötvenes évek második felében a Citroën személyautó-kínálata mindössze két típusból állt: az alsókategóriás 2CV-ből és a luxuskategóriába tartozó D-családból. Bár már korábban is folytak kísérletek egy családi autó megalkotására, a munkálatok Bercot hatására gyorsultak fel igazán. Ekkor már a Panhard autógyár teljes egészében a Citroën irányítása alatt működött.