DEMETERVIN PINCÉSZET

Célunk nem lehet más, mint a talaj, a táj, és a benne alkotó ember - azaz a terroir - pontos kifejezése a borban. Ennek eléréséhez a hagyományos és egyszerű módszerek alkalmazása a legrövidebb út. Tudatosítani kell magunkban azt, hogy a legnagyobb kincsünk a vulkáni talaj, a különleges kőzetek, amelyekből a szőlő a tápanyagokat, a bor pedig az ízjegyeket nyeri. A mádi medence mineralitása a világon egyedülálló karaktert ad, ami az itteni borok legfontosabb jellegzetessége. Ennek a sajátosságnak a megismertetése pedig tiszta és mellékutaktól mentes kell, hogy legyen, nem kerülhet semmi zavaró hang a rendszerbe.

A tokaji borvidék borászati hagyományai ezeknek az egyedi talaj- és éghajlati adottságoknak az átadására koncentrálnak, a módszerek pedig máig magukon viselik a természet hibátlan logikájának jeleit. A helyi emberek ódzkodnak a vegyszerektől, és egyedülállóan sok munkát fektetnek a növényekbe, a hegyaljai szőlők rendezett képüket a gyakori és becsületes szántásnak, a kézi művelésnek köszönhetik. A befektetett élőmunka aránya különösen magas, ami később sem fog megváltozni, hiszen a domborzati adottságok lehetetlenné teszik a teljes gépesítést. A tokaji borászati módszerek ugyan egyedülállóak, ezért világszerte komplikáltnak tartják őket, számomra mégis egy fenséges egyszerűséget, a természet logikáját megértő ember eszességét tükrözik. A tokaji borok a szőlőben születnek, a pincében a borász már csak a lehető legkevesebb beavatkozással, az anyag természetét tiszteletben tartva igyekszik megőrizni a tökéletes alapanyagot.