FARKAS ÁDÁM SZOBRÁSZMŰVÉSZ

A hetvenes években a Szentendrei Tárlatok eseményszámba mentek. Voltaképpen eszenciáját adták a teljes magyar kortárs művészetnek. Ismeretes, hogy Szentendre (a kezdeti periódust leszámítva) soha nem jelentett egységes stílust, soha nem jelentett iskolát, viszont a lassan száz esztendő alatt szinte valamennyi stílusmozzanatra születtek kitűnő példák.

A nyolcvanas években még ott függtek a Szentendrei Képtár falain Barcsay Jenő, Pirk János, Korniss Dezső vagy Vaszkó Erzsébet festményei, s minden megnyitón megjelent elegánsan, élesre vasalt nadrágban Bánovszky Miklós, a Szentendrei Festők Társaságának (1929) alapító tagja. Hangulata, aurája volt ezeknek a kiállításoknak. 1987-ben azonban a hatalom erőszakos beavatkozása ellen tiltakozva a Vajda Lajos Stúdió művészei kivonultak a Képtárból, s ellenkiállítást rendeztek a VLS pinceműhelyében. Ez az esemény a Szentendrei Tárlatok végét jelentette. A politikai rendszer megváltozásával elveszítette koordináló, összetartó szerepét a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (s annak Pest Megyei Területi Szervezete), megszűnt, illetve átalakult a Művészeti Alap. A művészek rövidebb-hosszabb életű, kisebb csoportokat alakítottak ? sokan magányosan építették pályájukat.