HAJMÁS

Surján patak völgyében sajátos természeti adottságok - enyhén mediterrán jellegű éghajlat, erdők, kevés termőföld - szabják meg a gazdálkodás feltételeit. E vidéken régtől az erdőművelés, a növénytermesztés és az állattenyésztés volt a megélhetési forrása az itt élőknek.

A Zselic erdeiben számtalan gombafaj kínálja magát gyűjtésre, itt már a gyerekek is jól ismerik az ehető példányok előfordulásának helyét, sőt szívesen megmutatják a turistának is. A környéken barangoló tél végén a hóvirágban gyönyörködhet, amely mint egy szőnyeg, úgy borítja be a domboldalakat. Az erdők jellemző cserjéje a ruszkusznak nevezett szúrós csodabogyó, a faállomány elsősorban cseres, tölgyes, ezüsthársas. Hajmás írott története a XIV. századig vezethető vissza, 1346- ból való ugyanis az az okirat, melyben először említették a nevét. Ekkor egy családi osztozkodás tárgya volt, s a Győr nemzetségtől Szerdahelyi Dersfy Péter birtokába került. Egy 1425-ből való dokumentum Haghmas alakban írta a falu nevét. A krónikák egy fokozatosan fejlődő településről adnak számot, ahová feltehetően Mária Terézia és II. József idején telepítették be a német ajkú lakosokat.