HARKA POLGÁRMESTERI HIVATAL

Harka, Magyarország északnyugati részén, Győr-Moson-Sopron megyében, az Alpokalján, Soprontól délre, 5 km-re, közvetlenül az osztrák határ mellett helyezkedik el. Tengerszint feletti magassága 204 m. Sopron felől közelítve a faluba, a Harkai csúcs képe tárul elénk, régi nevén Kogelberg. A 276 m magas domb kőzete gnejsz, természetvédelmi terület. Védett növénye a szártalan bábakalács.

A falu nevének első írásos említése egy Székesfehérváron 1245 májusában kelt oklevélen található.Harka környéke már a rómaiak korában lakott terület volt, Kr. előtt 18-ban érkeztek erre a vidékre. Itt tartózkodásuknak néhány tárgyi bizonyítéka került elő a századok során. A XVI. században egy hatalmas szarkofágot találtak Harkán, feliratán a Scarbantia névvel (Sopron ókori neve). 900-ban a Kecske patakkal párhuzamos vízvezetéket találtak, amely a Keresztúri telephez vitte a vizet. Néhány év múlva Reitner Mihály harkai gazda a Naphegy közelében újabb római szarkofágot talált női csontvázzal, szaglóüregekkel és üveggyöngyökkel. A krónikából, valamint Bíborban született Konstantin császár művéből több, mint hetven magyar férfinevet ismerünk. Ezen nevek egyike Harka. A honfoglaló hét magyar törzs Kér nevű törzsének vezérét Téténynek hívták és a harka méltóságot viselte, ami bírót jelentett. Tétény vezér fiának, a jövendő harkának a Harka személynevet adta. Harka, mint vezér részt vett a honfoglalásban. A X. században a szálláshelyeket (településeket is) úgy hívták, ahogy az ott szállásolót (pl. Szabolcs, Gyula). Így volt ez Harka esetében is, tehát a honfoglaló törzsek egyikétől származtathatja a nevét (Harkától), mint annak a szállásbirtoka. Harka unokájának, a kalandozó, és 955-ben Augsburgnál kivégzett Bulcsu harkának szálláshelyét a Szombathely melletti Bulcsu (ma Bucsu) nevű faluban kereshetjük. 1245-ben a tatárjárás után említi Harkát először írásos dokumentum.