HEJCE-POLGÁRMESTERI HIVATAL

Hejce már Szent István korában létezett, hiszen 1009-ben már állt az egri érsekség, mely kilenc falut kapott első királyunktól adományba, köztük Hejcét. Nehéz elképzelnünk a történelmi időkben itt élő embereket, mert az oklevelek egy része a viharos évszázadokban elveszett, prédájává lett tatárnak, töröknek. Azt tudjuk, hogy 1261-ben IV. Béla király új alapítólevéllel látta el az egri érsekséget, megerősítve javaiban, így Hejce tulajdonlásában is.

Az évszázadok hol építéssel virágoztatták a falut, hol dúlással fenyegették létében. Közben a hejceiek művelték szőlőiket, még akkor is, amikor a XV. században a cseh husziták be-becsaptak a faluba, mígnem megtelepedtek itt, a falu keleti részén. Ez a rész ma is a Csehország nevet viseli, és Hejcén nem ritka a Cseh vagy Vencel családnév sem. A vallási villongások századaiban sűrűn váltakoztak az egyházi és világi birtokosok, míg gróf Eszterházy Károly egri püspök - a jó hejcei borok kedvelője - a XVIII. század végén a kassai szemináriumtól visszaszerezte a falut és pompás kastélyt épített benne. A szőlő-és bortermelés s ezzel a falu gazdasága már korábban, az 1600-as években elérte csúcspontját az Oppidum (mezőváros, megerősített hely) státusznak köszönhetően. A mai Mogyorós tető, Mezősök és Gyöngyösök nevű határrészeken az elhagyott kőgarádok a múltnak erről a darabjáról árulkodnak. A hejceiek ma jól ismerik falujuk értékeit, igyekeznek megőrizni a múlt nyomait és kitárják kapujaikat a látogatók előtt. Jeles napjaikat, finom étkeiket szívesen megosztják barátaikkal, vendégeikkel. Házukba lépve gyönyörködhetünk a régi idők bútoraiban, dísztárgyaiban és használati eszközeiben. Egy kedves ír vendég ?az ezer álom faluja?nevet adta Hejcének, ahol nemcsak a tárgyak és az itt élő emberek őriznek álmokat múltról és jövőről, hanem a nyaranta idelátogató sok-sok művész is. Hollandiából, Németországból, Erdélyből, a Felvidékről, Ukrajnából jönnek a festők, szobrászok, fafaragók, keramikusok, fotósok, hogy Hejce inspiráló légkörében dolgozzanak a Hejcei Műhelyben. Anyagba öntött álmaikat ? alkotásaikat - a falura hagyják. A szabadban felállított faszobrok minduntalan megállítják és gyönyörködtetik a sétálót. A Hejcén letelepedett alkotók művészi látásmódjukkal alakítják a falu képét és lelkét.