KÓRUS SPONTÁNUSZ EGYESÜLET

Spontánusz: ilyen szó nem létezik. Kórusunk élete egy fellépéssel kezdődött 2001. december 21-én. Egy laza baráti társaság, melynek tagjai lelkes zeneszerető fiatalok voltak, kiállt a Dömötöri Cukrászda elé karácsonyi dalokat énekelni. Tetszett a járókelőknek, és kérdésükre, valójában kicsodák is ők, tréfából azt válaszolták: hát a Kórus Spontánusz...! Megőriztük rugalmasságunkat, rögtönzési képességünket, de az eltelt öt évben hatalmas utat jártunk be.

A kezdeti, alkalmankénti összejövetelekből rendszeres, heti 2-3 órás próbák lettek, melyeken zeneileg komoly, de remek hangulatú munka folyik - nyáron is. 2004 szeptemberétől a Pedagógusok Művelődési Háza, 2006 februárja óta pedig a soproni Erdészeti Múzeum ad helyet a próbáknak. A csapat karnagya Kocsis-Holper Zoltán, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-zene tanár, karvezetés szakos hallgatója. Az első karácsonyi utcai éneklés óta több, mint 40 alkalommal léptünk fel Sopronban és a környező településeken, ezek közül volt önálló, sőt, saját szervezésű koncert, valamint énekeltünk meghívottként, más fellépőkkel együtt, mindig nagyszámú közönség előtt. Taglétszámunk szépen gyarapodik, jelenleg 40 énekesünk van, a kórus átlagéletkora 24 év. Van egy csoport 16-20, egy másik 22-30 éves kor között, és van egy-két 40 év körüli tag is. Ez azonban csupán statisztika, a kapcsolatokban nem ez meghatározó, hanem a lendület, a tettvágy. Sokatmondó adat viszont annak, aki ismerős kórusberkekben, és tudja, hogy milyen nehéz manapság a fiatalokat elcsábítani a könnyedebb műfajú szórakozásoktól. Nagyon kemény és nagyon élvezetes munkát tudunk kínálni a zenét kedvelő ifjúságnak. Ami a különlegességek közé tartozik, hogy próbáinkat - a többi kórustól eltérően - szombaton vagy vasárnap tartjuk, mivel karvezetőnk és számos tagunk más városokban folytat egyetemi tanulmányokat. Mindezek ellenére a létszám folyamatosan bővül, ami az érdekes és hatékony munkának az eredménye. No meg persze a jó légkör... A már közhelynek számító "olyanok vagyunk, mint egy család" kifejezés helyett a mi esetünkben inkább a "szoros, egymásra mindig számítani tudó, egy hullámhosszon gondolkodó barátok" a találóbb megfogalmazás. Mutatja ezt az is, hogy a közel 3 órás próbák után a társaság zöme sokszor további órákat tölt együtt beszélgetéssel üdítő vagy sör mellett - ki-ki életkora és kedve szerint.