KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT

Grassalkovich-uradalom egyetlen olyan községe régiónkban, ahol az 1600 körül elpusztult falu újratelepítése (1764) I. Antal gróf nevéhez fűződik. Újhartyán első, jelenleg még egyetlen helytörténeti monográfiája (Kökényesi Imre, 1980) szerint az első betelepülő sváb őslakosok Bajorországból érkeznek. Viszont újabb kutatások arra engednek következtetni (Scheiling Péter: Az újhartyáni német telepítés a belső migráció tükrében), hogy a községet benépesítő németek nem közvetlen Németországból érkeztek, hanem a környező falvakból (Dunaharaszti, Taksony, Soroksár, Sári stb.), tehát Újhartyán - szakirodalmi elnevezéssel élve - másodlagos település.

A kezdetben német, szlovák, magyar etnikai összetételű falu egy erőteljes migráció következtében katolikus vallású, német nemzetiségi többségűre rendeződött át. A német területről hozott termelési, értékesítési szokásokat meghonosították. A Kiegyezést követően számos nagycsalád megsokszorozta vagyonát. Ezt a módos, zárt, vagyoni-etnikai-vallási téren homogén lakosságot a 20.század közepén érték az első súlyos csapások. A polgárosultabb falvakhoz hasonlóan itt is sokan (14 fő) estek áldozatul a Holocaustnak. A javarészt német nemzetiségi lakosságnak szembe kellett nézni a kitelepítés fenyegető veszélyével. Ezt ugyan meg tudták akadályozni, de azt már nem, hogy több mint háromszáz hartyáni lakost Ukrajnába hurcoljanak jóvátételi munkára. Azután következett az ötvenes évek sokkhatása, mely e tradicionálisan módos paraszti falut anyagilag is kifosztotta. A kollektivizálás elől később kitérni itt sem tudtak, viszont a 3-6 holdas háztáji zöldségkertészetek működését lehetővé tevő szakszövetkezeti forma viszonylagos szabadságot és árutermelési lehetőséget biztosított az embereknek. Lehetővé tette, hogy a lakosság anyagi körülményei, majd életszínvonala más községekhez viszonyítva lényegesen egyenletesebben és kiegyensúlyozottabban fejlődhessen. Ez az - utcákra merőlege, majd L alakú parasztházaktól a manzárdtetős polgárházakon át a tetőtér-beépítéses, végül emeletes házakkal jellemezhető, időről időre változó - faluképen épp úgy megmutatkozott, mint a lakosság iskolázottsági mutatóin. A történelmi örökségre és az utóbbi folyamatokra épülő innovatív készség ma ugyanolyan sajátja Újhartyánnak, mint a vallási és etnikai hagyományok reneszánsza, melyek e sajátos és fejlett önképpel bíró társadalom életét akkor is meghatározták, amikor erre a politikai viszonyok lehetőséget még nem biztosítottak.