KABAI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ

Maradandó élményt jelent a Kabai László képeivel való találkozás. Könnyed, görcsöktől mentes vonalvezetés és szinte ösztönösen dekoratív színhasználat jellemzi, ami tudatos kompozíciós készséggel párosul. Képei terében a hideg és a meleg színek mesteri rendben felelgetnek egymásnak, ami markáns feszültséget kelt a képek világára nyitott nézőben. Egy témáiban megszokott, megfogalmazásában azonban különös festészet az övé.

Kabai László 1959-ben született Karcagon. Az Alföld megbabonázta őt. Először realista grafikáin talált rá a pusztai táj szűkmarkúan adagolt szépségeire. Szülőföldje felfedezésének időszaka volt ez. Ebben az időszakban legtöbbet talán Bod Lászlótól, az alföldi táj kiváló festőjétől tanult. Képein eleinte kissé visszafogottan, bátortalanul jelentek meg a színek, ám egy néhány hónapos angliai tanulmányút hatására festői világa színesebb lett, a ködösnek, esősnek tartott szigetországban szinte kivirult, vibrálóbb, izgalmasabb, élénkebb lett a festészete. Határkő volt Kabai László művészetében ez az utazás: itt jelennek meg műveiben a víziók, s érezhetően megnőtt alkotói világában a szellemiek szerepe. Egy másik utazás, egy lengyelországi művésztelepen végzett munka újabb fejlődést hozott a Karcagon élő művész festészetében. Képi világa egységesebb lett, tudatos kompozíciós elvek szerint alkot, a hideg színekre meleg színek rímelnek, amik meghatározott rendben töltik ki a képmezőt. Műveinek szín- és formakompozíciói igazi mesterét, a Németországban élő festőművész-teoretikus Boros Lajost, valamint feleségét, Boros Jakab Ankát idézik. A karcagi festő Lengyelhonban készült képein már jelentősen meghaladta korábbi munkáinak realizmusát, újabb munkáin nem részletez, csupán néhány laza folttal, vonallal komponálja képeit. Ezek a képei finomak, tünékenyek és vibrálóak. A kompozíciós elvek tökéletesen, a lehető legtermészetesebb módon megvalósulnak, s közben nem érzi a néző az erőlködést, az izzadtságszagot, a teóriának való kétségbeesett megfelelni akarást. Érett, teljes szakmai fegyverzettel bíró festő ma már Kabai László. Kiállításokon, művésztelepeken amolyan magyaros virtussal mutatja meg, mit tud, s műveinek delejes ereje magával tudja ragadni a művészetet szerető közönséget. Élmény a képeivel való találkozás.

His fluid sketching style and spontaneous use of colours are combined with a capacity for clear and conscious compositional planning. In László's paintings, the cold and soft colours answer to each other in a masterly manner, rousing strong feelings of tension in the open-minded spectator. His topics seem outwardly ordinary, but the way he gives expression to them is mysterious and strange. László Kabai was born in 1959, in Karcag, Hungary. The Great Plain has always fascinated him. He described the generously measured beauties of the lowland plain in his initial work. It was the period when he discovered his native land for himself. At that time he learnt most from that excellent painter of the Great Hungarian Plain, László Bod. First the colours were somewhat faint and restrained, but after Kabai spent some months in Britain his pictorial viewpoint totally changed. His paintings became much more colourful, more vital, vivid and vibrant. His work flourished. That trip to Britain was a turning point in his life and in his work. Since then, Kabai's visions have been clearer-cut and the role of intellectuality has grown in his artistic realm. Another trip, this time to a Polish colony of painters, has brought about a new development in his technique. His pictorial world became more unified, and consciously embraced compositional principles. Cold colours rhyme with soft colours and fill up the field in definite order. The colour and formal design of his paintings recalls his real master, Lajos Boros, the painter/theoretician living in Germany; and also his wife, Anka Boros Jakab. In the pictures he painted in Poland, László Kabai goes beyond the reality of his earlier works. He no longer goes into detail, but uses looser lines and light-spots and shade to execute his paintings. These works are delicate, fine yet vibrant.