KOFFÁN KÁROLY MŰVÉSZ

Nékem a Te eleven lényed a kincsem: nem formád, hanem rezdülésed rajzolom. Míg vándorol a rajzszerszám érintési pontja a papíron, az idő múlik.

Minden pillanatban más vagy. De én nem sajnálom. Lehetetlen másképp lennie. A rajz megismerkedésünk történetévé válik, érzelmeid, gesztusaid históriájává. Oly dolgok kerülnek egymás mellé, amik egymás után voltak. Rajzom az örökmozgó LÉT vetülete: "TÉR-IDŐ" diagram. Ebben nincsen jelen-idő, időpont, csak cselekvés, aminek során Jövőnk folyamatosan Múltunkká válik. Ezért a rólad szóló történet sem lehet egy rajzlap szorgalmas telehintése dib-dáb formácskákkal a bal felső saroktól a jobb alsóig: Ez alatt szellemed, tested-lelked belefárad, türelmed megzápul. Az én rajzom akkor van készen, amikor lélekzetet vesz. Nem az én hibám, ha ekkor még csupán zászló- és füstjelek helyettesítik az "OPTIKAI TELJESSÉGET"! A művészet kultúrhistóriájában Leonardo da Vinci volt, aki elsők közt ismerte fel munkásságának gyakorlati részében a mondott összefüggéseket. De elméleti munkásságában nyoma sincs e felismerésnek.