KOMORÓ KÖZSÉG

Komoró község az Északkelet - Nyírségben, Nyíregyházától 58 km távolságra , s 4.-es főút, valamint a Budapest-Záhony vasútvonal mentén helyezkedik el. Szalagtelkes, kétutcás község a Tisza mellett. A tiszai töltés megépítése / 1857 / előtt határainak csak a keleti része volt száraz. A területet árvíz sújtotta évente több alkalommal is. A két régi utca alkotta részt Ófalunak nevezik. Az Újfalu a múlt század végén épült be. Szláv eredetű helynév, jelentése szúnyogi, szúnyogos.

A XII. század végén Komorói Roland terrája / lakatlan föld /. 1311-ben a Csicseri család tagjai a települést lerombolták, lakóit elhurcolták. A Csicseri és Komorói család a későbbi évtizedekben is sokszor perben és viszálykodásban álltak egymással. 1358-ban Lajos király Komorói Jánosnak engedélyt adott, hogy szabad embereket a birtokára költöztessen. A XIV. század második felében a Csecseri család két ága, a XVI. században az Orosz és az Ormos és a Vay családok birtokában volt a település, de a XVIII. században még újabb tulajdonosok is találhatóak. 1711-ben Krucsay János felesége komorói birtokára lengyel jobbágyokat telepített. A jobbágyfelszabadulás idején 579 lakója és 13 földesura volt. Komoró határába olvadt be a XIII. század vége óta meglévő birtok - eleinte még terra :Bodonföldje , később csak Bodon. Nagy valószínűséggel első birtokosáról kapta nevét.1330-ban már Kisbodon és Nagybodon részekből álló település, 1336-ban már temploma is volt, mely Szent Mihály védnöksége alatt állt. Mindvégig Csicseri birtok volt. A XIV-XVI. században fokozatosan elnéptelenedett, 1767-ben már a komorói határ egy dűlője volt. A századunk elején 89 házban 707 lakos élt a községben. A Kisvárdai járásban a fényeslitkei körjegyzőséghez tartozott.1950. január 1-től közigazgatásilag önálló. 1973. április 26 napjától-1990. január 1 napjáig Tuzsér Nagyközség társközsége volt.1990. január 1-től ismét közigazgatásilag önálló település.