LILLAFÜREDI ÁLLAMI ERDEI VASÚT

A kisvasút vonalát 1920-ban fektették le és 1921. május 3-án indult meg rajta a teherforgalom. Mivel a Bükk-hegység és Lillafüred csodálatos természeti szépségekkel rendelkezik (pl. a mesterséges Hámori-tó), természetes, hogy a polgárság élénken érdeklődött a kedvező megközelítési lehetőséget nyújtó kisvasút iránt. Így részben turisztikai, részben lakossági igényeknek (munkába járás a Vasműbe) eleget téve 1923-ban megkezdődött a menetrendszerű személyszállítás is.

A kisvasút teher- és személyszállítás terén egyaránt közkedveltté vált. A teljesítmények igazi felfutása a II. világháború után kezdődött, az évi utasszám megközelítette a 300 000-t. Azután megkezdődött a lassú leépülés... A kő- és szénszállítás megszűnt, a vonalak menti bányákat bezárták. A majdnem Miskolc belvárosáig (Szt Anna templom, Eszperantó tér) érő vonalat a 70-es évek első felében lerövidítették a mai végállomásig (Miskolc-Kilián Észak). A Lillafüreden leágazó rövid szárnyvonalat is megszüntették. Az utóbbi évekig a teherforgalmat az egyre csökkenő mennyiségű faanyag szállítása jellemzi (1995-ben már 0 !!! Azonban 1996 július végén 2 db fával rakott kocsit láttam (JPEG, 38K)). A faanyagot a Ládi-rakodóig szállították, ahol a fatelep mellett a kisvasút átrakási lehetőséggel rendelkezett a MÁV normálnyomtávolságú vonalára. Ugyanezen az átrakón keresztül szenet is szállítottak a Diósgyőri Papírgyárnak.