MÁV REPÜLŐ ÉS EJTŐERNYŐS SE

Már több mint 75 éves a MÁV Repülőklub, mely 1930-ban alakult, azóta is a magyar repülősport élvonalában tevékenykedik a vitorlázó és motoros repülés, valamint az ejtőernyőzés területén.

A vitorlázórepülés a MOVERO keretein belül 1929-ben kezdődött Magyarországon. A MÁV Istvántelki Főműhely dolgozói Antal Lajos főmérnök és Varga Imre vezetésével 1930-ban alakították meg a MÁV Testvériség Sport Egyesület vitorlázórepülő szakosztályát. Az istvántelki műhelyben a kocsiosztály asztalosai és lakatosai elkésztették az egyesület első két repülőgépét. Az első repülőtér a Farkas-hegyen (a budai hegyek Csiki-hegyek nevű vonulatai között), a jelenlegi Fotex, korábban MÉM RSZ., előtte motocross-pálya területen volt. (Ezt az 50. évfordulón a hegyen felállított emlékmű és a Sorrento csúcsán ma is meglévő katapult jelzi). Az egyesület itt építette az első hangárt. Az egyesület dinamikusan fejlődött, 1942-ben már motoros repülő szakosztálya és több vidéki csoportja is volt, amelyekben gyakorlati repülés is folyt. (Debrecen, Kolozsvár, Marosvásárhely, Celldömölk) 1944 Szilveszterén a hangár ismeretlen okból kigyulladt és az egyesület összes repülőgépe elégett. 1945-46-ban a háború alatt sérült, elhurcolt, vagy menekített repülőgépek és repülőgép roncsok felkutatása, gyűjtése és újjáépítése folyt, 46-ban újra megkezdődött a repülés. 1953-ban egyesítették az addig civil Magyar Repülő Szövetséget az MHSZ elődjével, a Szabadságharcos szövetséggel. Ettől kezdve 1989-ig sportrepülést kizárólag az MHSZ illetve elődjeinek keretében lehetett űzni. A technikai haladás szükségessé tette a nagyobb, sík repteret, így a Farkas- hegyen működő klubok jelentős (gyakorlatilag szinte százszázalékos) társadalmi munkájával megépítették, majd 1957-ben megnyitották a biai földeken a jelenlegi repülőteret. Az első hangárt a MÁV Repülőklub építette 1957-58-ban, 59-ben egy szállás- épületet építettek. A később a MÁV-ba beolvasztott BHG repülőklub építette a következő hangárt. A klub, bár önálló arculatát megőrizni igyekezett, erős központi irányítás alá került, a "tervgazdálkodás" a sportban is érvényesült. Az egyesületben megalakult az azóta is működő ejtőernyős szakosztály.