MAGYARGÉC POLGÁRMESTERI HIVATAL

Géc helynévhez fűzött eredetmagyarázatok meglehetősen bizonytalanok. A kutatók a Gergely személynév becéző alakjában kereshető változatot tartják a legvalószínűbbnek.

A falu neve korábban Nagygéc volt. A Kacsics-nemzetség volt a környék földesura, valószínűleg az első foglalás jogán, tehát a honfoglalástól. A XIII. század elején a nemzetségből származó Simon bán volt a birtokosa, akitől Gertrúd királyné meggyilkolásában való részvétel miatt II. Endre király elkoboztatta. Ezután a Szák nemzetség birtoka lett a falu. 1274-ben a Szák nembeli II. Pósa Kacsics nembeli Farkasnak a Szécsényi család ősének adta cserébe. A XIV. század elején a Zách nemzetség birtoka lett. Zách Felicián visegrádi merénylete után a falu a Cselenfiak, János és Jakab birtoka lett. A XV. századi oklevelek 3 faluról emlékeznek meg : Felső-, Középső- és Alsógécről. 1448-ban Felsőgéc birtokosa a Duzma család birtoka volt. 1455-ben mindhárom község Szécsényi László kezén volt. A török hódoltság kezdetén 1548-ban mindhárom falu az elpusztult települések listáján szerepelt. 1598-ban Szerémy Miklós volt a földesura. 1715-ben 7 magyar háztartást írnak össze, 1720-ban viszont már nemes községként szerepel a listán. A Szerémy, a Ficsor, a Géczy, a Horváth, a Balázs, a Lisznyay, a Dubraviczky, és az Ivánka családoknak vannak itt nagyobb birtokai. A mai faluhoz tartozó Kisgéc és Karpegéc valaha puszták voltak. Az I. és II. világháború érintette Magyargéc és Kisgéc településeket is. Szomorú emlékeit az elesett hősök neveivel a Magyargéc központjában lévő templom falain elhelyezett emléktáblák őrzik.