MOSONYI GYÖRGY

A próza sajnos nem kenyerem. A szabályos vers se. A Háború és békéből például, kimazsoláztam Kutuzovot, Napóleont, Bezuhovot, 10-20 oldalakat átlapozva. Azt találtam, hogy jöttem, láttam, nem győztem. Akkor is tél volt, meg sok ellenség. Hogy háborút indítani nem szabad. Hogy a pillanat dönt, nem a hadvezér. Hogy több barát pusztul, mint ellenség. - Már ki se gyógyulhatok hibáimból, - Hiszen 1925. óta élek. Én is csak egyszer. Egész életemben tanultam és dolgoztam, Így gyerekkoromban kezdett versírásban, Olykor többéves szünetek is előfordultak.

Leszerelésem után rokoni kapcsolat útján térmester lehettem a IX. ker. Gubacsi úton a Tisztaság Szappan és Mosószer Gyárban. A rokonnál cselédszobát kaptam, ahová feleségem is követhetett. Én szállítási vonalon tanultam, sőt Közgazda diplomát is szereztem. Összevonásokkal a Caola osztályvezetőjeként mentem nyugdíjba 65 évesen. 68 évesen egy Biztosító vett fel, ahol 2005-ig, 80 éves koromig dolgoztam. Feleségem is haladt. Könyvelőből Ő is osztályvezető lett a MIGÉRT - nél. Sajnos korán meghalt betegségben. Fiam, unokám, menyem Mátyásföldön él. Az eszmei nosztalgiák balra húznának, de szerintem ez nem baloldal, amit ma annak neveznek.