NÉMETH LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁR ÉS PÓSA LAJOS GYERMEKKÖNYVTÁR

A könyvtáros hivatás alapfeladata az információk eljuttatása minden egyes állampolgárhoz, és az esélyegyenlőség biztosítása az információhoz való hozzájutásban. És hogy miért van szükség az ismeretek átadására? Tudásalapú társadalomban élünk, a tudás megszerzése, az egész életen át tartó tanulás hozzásegít az életminőség javításához. Könyvtárunk különféle szolgáltatásokkal járul hozzá a fenti elképzelés megvalósításához: - A közhasznú információk nyújtása az életünk ügyes-bajos dolgaiban való eligazodást segíti. - A helyismereti gyűjtemény anyaga szülőhelyünk történetéhez, múltunk feltárásához, jelenünk jobb megismeréséhez nyújt ismereteket. - Gyermekkönyvtárunk a felnövekvő nemzedék számára ad lehetőséget az információk megszerzéséhez, ezzel kialakítva a tudásvágyat, az ismeretek megszerzésének igényét. Gyermekkönyvtár telefon: 62/245-914

A törvényhatósági jogú város tanácsülése, majd a közgyűlés határozatával 1880. július 10-én alapított könyvtár működtetéséhez majd harminc évig gyűjtötték az erőt, vásárolgatták a könyveket, - az intézmény 1907. május 12-én nyílt meg a közönség számára. A levéltárban őrzött halmazból a helyi ellenzéki lap noszogatására, meg a városi irodalombarát rendőrkapitányának, Szalay Józsefnek a közreműködésével lett működő intézmény. A 3441 kötetes kollekciót először a városházán, a főispáni lakosztályban helyezték el, s a könyvtárkezelő, Székely János városi tisztviselő vasárnap délutánonként tartott "könyvosztás"-t. Az állomány az első világháborúig jó ütemben, utána meglehetősen lassan növekedett, a város szűkmarkú támogatásából, államsegélyekből, alkalmi ajándékozásokból az első húsz év alatt, 1927-ig 15048 kötetre gyarapodott. A gyűjtemény nagysága a háború végéig már alig változott, még 1942-ben is csak 18500 darabból állt. A forgalom és az olvasók számának alakulása is azt mutatja, hogy - jórészt Székely odaadó munkájának köszönhetően, akinek összeállításában a könyvtár nyomtatott katalógusa is megjelent 1911-ben -, a megnyitás utáni néhány év virágkora volt az intézménynek. /Az olvasók száma 1913-ban 2356, 1942-ben1076, a forgalom az első világháború előtti utolsó békeévében 35442, 1942-ben pedig csak 28 ezer kötet./ A könyvtár óvadékrendszerrel működött egészen 1927-ig. Főleg tisztviselők, diákok, kisebb számban iparosok, gazdák használták, akik 1926-tól olvashattak helyben is.