NÉMETH MÉHÉSZET

Elsősorban tájvédelmi körzetekbe, mindenfajta forgalomtól távoli, minél érintetlenebb helyekre vándorlunk, hogy ne csak finom, hanem a lehető legtisztább állapotú mézet tudjuk gyűjteni a kis mézgyűjtőkkel. Méhészetünk elnyerte 2006-ban az Év Méhésze Díjat. Termékeinket a zalaegerszegi, körmendi és a káptalantóti piacon illetve kézműves vásárokon és gasztronómiai rendezvényeken lehet megvásárolni. E-mailben ill. telefonon történő megrendeléseket postai utánvéttel is tudjuk teljesíteni. Havonta egy - általában egy csütörtöki - napon Budapesti árusító körutat is tartunk, mely pontos időpontját a honlapunkon tesszük közzé.

A Dicső Múlt Az ember és a méhek kapcsolata a történelem előtti időkig nyúlik vissza. A mézgyűjtést már egy 20 000 éves spanyolországi sziklarajzon is láthatunk. A méz a kőkorszak óta nemcsak édesítőszer, hanem különleges kultikus jelentőséggel is bír. Esküvői ünnepségeken, temetéseknél, varázslásoknál tartósító- és fertőtlenítőszerként egyaránt használták és a méz fontos gyógyszer-alapanyag is volt. Hippokrátész mézzel is gyógyított. A méh pedig a szorgalmat, a háziasságot, a takarékosságot, a jótékonyságot, a bátorságot, a kitartást, az éberséget és az ügyességet jelképezte. A rómaiak mézbort, a kelták a mézsört készítették. Belső-Ázsiában a Stein Aurél által feltárt asztanai temető egyik aknasírja falfestményén méhkaptárt és méheket láthatunk. Az ótörök nyelvben a méhet "meh"-nek, a mézet "mer"-nek nevezik. A méhészet őseink kialakulásának helyén és idején Eurázsiában rég elterjedt foglalkozási ág volt, a méh és a méz szavak egyaránt megvannak a kínai és a török nyelvekben. Kínai Évkönyvek szerint a kínaiak négyezer éve méhészkednek, de a Kárpát-medencében a honfoglalás el?tt is ismert mesterség volt a méhészet. A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból való gyertyára, így írásos emlékünk a méhészetről már Szent István korából származik. 1019-ben Szent István a zalavári adományozólevélben meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenként tizenkét font méhviasz jár.