NYÍRERDŐ ZRT. - BAKTALÓRÁNTHÁZA

A Baktalórántházi Erdészet a Nyírség erdészeti tájban, ezen belül a Közép-Nyírség és az Észak - kelet - Nyírség kistájban fekszik. A Nyírség az Észak-keleti-Kárpátokból érkező folyók egykori homokos hordalékkúp síksága. Felszíne mozaikosan kettős. A jellegzetes parabola buckák szárazak, a buckaközök és az egykori ősfolyók észak-dél irányú völgyeinek nyírvíz-laposai iszaposak, helyenként vízhatás alatt állnak, bennük kisebb, főleg mesterséges vízfolyások jellemzőek. Egykor homoki tölgyesek által borított zárt erdők díszítették a területet, ma szántókkal és gyümölcsösökkel tarkított a táj. A természetszerű erdők mozaikosan előforduló állomány maradványai mellett jelentős nagyságú kultúrerdők is vannak a térségben. A térség a mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati öv határán fekszik. Erdészetünk teljes területe a kocsánytalan-tölgyes, illetve cseres klímába tartozik.

A csapadék sokévi átlaga 590-610 mm között van. A talajvíz szintje a Nyírség nagyobb részében a felszínhez közel húzódott. A termőhelyi viszonyok, az ember természetátalakító tevékenysége nyomán azonban kedvezőtlenné váltak az őshonos fafajok számára. Az 1800-as években kezdődött vízrendezések a tájegység természetes vízjárását jelentősen átalakították, megindult a talajok és termőhelyek kiszáradása, a talajvízszint jelentős csökkenése, amely kedvezőtlenül érintette az itt álló erdő állományokat. A táj leggyakoribb talajtípusa a humuszos homok, amelyen zömmel akácos erdőségek állnak. A mozaikosan előforduló rozsdabarna erdőtalaj, az erdő számára kedvező termőerőt képvisel. Rajta gyertyános tölgyes, kocsányos tölgyes és egyéb kemény lombos állományok találhatók. A kovárványos barna erdőtalaj, a régi erdőségek helyét mutatja és viszonylag nagy kiterjedésben a második leggyakrabban előforduló talajféleség a Nyírségben. E talajok vízgazdálkodására jellemző, hogy a bennük található kovárvány csíkok a leszivárgó vizet visszatorlasztják. A csapadékból származó többletvíz így hosszú ideig képes a gyökérzóna számára kedvező mélységben kifejteni éltető hatását. Az igen kis területi kiterjedésben, és foltokban elhelyezkedő réti talajok, a buckaközi lefolyástalan laposokban alakultak ki. Képződésükben és termőképességük kialakulásában egyaránt a víz játszotta a főszerepet. A réti talajokon sok esetben szép, maradvány tölgyesek díszlenek ma is. Erdészetünk működési területén két nagy, összefüggő erdőtömb található. Az északi részen fekvő erdőbirtok a múltban a Forgách grófok tulajdonában állt. A Baktalórántháza és Ófehértó között elterülő tömberdő, írásos dokumentációkkal igazolhatóan önálló birtoktestet képező erdőség volt, amelyet a történelem viharai közepette a többi között a Báthoryak, a Károlyiak és a Dégenfeldek is tulajdonukként tudhattak....