OLÁH LÁSZLÓ - MÉHÉSZ

A méz egyik legfontosabb táplálékunk. Első jelek a Cromagnoni ősember sziklarajzáról származnak. A Fáraók korában legértékesebb adománynak tartották. A görögöknél Isten eledele néven emlegették. Hippokratész mennyei csodaszernek titulálta, sőt kozmetikumként is emlegették Rómában.

Az egyik legjobb energiaforrásunk, hiszen közel 80 százalékban szőlő és gyümölcscukrot, 18 százalékban vizet, s csak néhány százalékban tartalmaz szacharózt. Ennek következtében gyorsan szívódik fel. Ásványi anyagokon kívül nyomelemeket és vitaminokat is tartalmaz. Ezek következtében erősíti az immunrendszert. A mézben előforduló savak javítják az emésztést, fokozzák az étvágyat. Szénhidrátjai serkentik a szervezetben az endorfin termelését, így hangulatjavító hatásúnak tartják. Enzimei javítják az emésztést, a tápanyagok felszívását. Fontos szerepet kap a méz a gyógyászatban is. A méhek gondozásáról már az Ószövetségben szó esett, s törvény szabályozta a méhészek jogát. Magyarország területén is jóval a honfoglalás előtt foglalkoztak méhészettel. Több korabeli helységnevünk tanúskodik erről. A török háborúk idején a méh tolvaj jutalma az ellopott méhkas volt, mely tartalmát a fejére öntötték. A méhész feladata a méhek ösztönös tevékenységeinek megfelelő irányba tartása.