ROTTLER ÁDÁM

1991-ben, 34 évesen találtam rá az igazi énemre, mikor elkezdtem tanulni a kosárfonást egy munkanélkülieknek szóló tanfolyamon.

Utólag visszatekintve jövök rá, hogy milyen nagy szerepe van a szerencsének az ember életében. Ha nem lenne a kosárfonás, akkor jobb esetben eljárnék egy gyárba, és végeznék valami lélekölő munkát, miközben attól félnék, hogy mikor szűnik meg az a munkalehetőség, és akkor miből tartom el az öt gyerekemet. De hála a teremtőnek, tudok fonni, tudok olyan dolgokat létrehozni, amiért mások szívesen adnak pénzt, mert jó érzéssel fogják meg vagy néznek rá. 1996-ban a kosárfonásom kiegészült a szakma oktatásával. A bonyhádi szakiskolától kaptam felkérést, hogy tanítsak, de ehhez nekem is tanulnom kellett. 1999-ben szereztem meg a diplomámat Pécsen. S hogy ez nem volt hiábavaló cselekedet, bizonyítják az elért eredmények: a kétévente meghirdetett országos pályázaton a tanulóim első-, második- és különdíjasok lettek, egyéniben is, és iskolábal is. Ezekre az eredményekre büszke vagyok. Magamról még annyit, hogy kaptam elismerést az iskolai munkámért, a fonásban pedig a kivitelezésért és a hagyományőrzésért. Az utóbbit fontosnak tartom, ezért vállalok nyári táboroztatásokat, vagy tanfolyamokat is.