SZALÉZI KOLLÉGIUM

Don Bosco, a rendalapító már a múlt század negyvenes éveiben meglehetősen modern, a mai kortól sem idegen bajok orvoslására hívta fel a szaléziak rendjét. A szegény olasz parasztcsaládból származó fiatal pap, Giovanni Bosco felkarolta a céltalanul kallódó tanoncok, munkásfiatalok ügyét.

Arra gondolt: nem jutnának testi és lelki nyomorúságra, ha időben foglalkozna velük valaki. Ezért aztán, megelőzésképpen az egyik torinói templom oratóriumában keresztény szellemű napközit szervezett a számukra. Tanításait vidám kirándulásokkal, családis hangulatú beszélgetésekkel fűszerezte. A munka nélkül lévőknek műhelyeket nyitott. Hasznos időtöltést kínált az utcai csellengés helyett. Nem csoda, hogy növendékeinek száma gyorsan nőtt. A nevelésben Szalézi Szent Ferenc genfi püspöknek, a szelídség, a szeretet, a jóság mintaképének példája állt előtte. Az ügy mellé álló fiatalokból idővel rend szerveződött. Nem volt könnyű az új szerzetesrend elfogadtatása, ugyanis a liberális olasz kormány minden szerzetesrendet eltörölt, a szemináriumokat is bezáratta. Sokáig egyedül Don Bosco nevelt papokat Itáliában. Őt elfogadták, mert nélkülözhetetlen szerepet vállalt az ifjúság nevelésében.