TŰZZOMÁNC HÁZ BT.

A TŰZZOMÁNC HÁZ Bt. betekintést mutat a tűzzománc technika elsajátitására, iparművészeti, képzőművészeti alkotó munka vonatkozásába.

A zománc olvasztás útján keletkezett üvegszerűen megdermedt, főleg fémoxidokból álló massza, amelyet fémfelületre felhordva vörösizzáson ráégetünk. Az eljárás sikere érdekében a kétféle anyag hőtágulási együtthatóját összhangba kell hozni. Készülnek ipari és ötvös zománcok, ezek lehetnek átlátszó (transzparens), fedő (opak), és félig átlátszó (opál) típusúak. A tűzzománc alkalmazásának kettős célja van: a felületek dekoratív megjelenítése a zománc által, a fémfelület nemesítése, azaz mind a mechanikai, mind a kémiai ellenálló képességének növelése. A tűzzománcot díszítő jelleggel, sok esetben drága és fél drágakövek helyettesítésére már az ókori Egyiptomban alkalmazták. Európában Görögföldön, és az Ibériai félszigeten keresztül terjedt el, és a mesterek újabb, és újabb technikák kifejlesztésével egyre népszerűbbé tették az elkészült műremeket. (bizánci, limoge, erdélyi technikák) Mára a művészi zománcozásnak nagyon sok technikáját ismerjük, és alkalmazzuk, például: vésettaljú, rekesz, sodrony, azsúr(ablak), sqrafitto, festett, stb. Az ötvös mesterek az erőteljes díszítő hatása miatt nagy előszeretettel Az ötvös mesterek az erőteljes díszítő hatása miatt nagy előszeretettel alkalmazták a tűzzománcot az általuk készített ékszereken, szakrális, és dísztárgyakon, jelvényeken, érdemrendeken. A tűzzománc ipari felhasználása a XIX. század végén indult el, majd az acélgyártás korszerűsítésével zománcozásra is jól használható alapanyagot tudtak gyártani. Főleg a háztartásokban használatos eszközök, és berendezések felületét vonják be tűzzománccal (edények, tűzhelyek, mosogatók, kályhák, kádak, stb).