TATABÁNYAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

A mai Tatabánya területén korábban nem volt számottevő evangélikus. A bányaművelés megindulásával /1896/ azonban egyre nőtt az evangélikusok száma, akik az ország minden részéből sereglettek ide.

Egy felmérés szerint kb. 450 településről származnak az itt lakó evangélikusok; az 1962-es halotti anyakönyv a következő helyiségből származókat sorolja föl: Dunaszerdahely, Pusztamiske, Tét, Nagyszénás, Szarvas, Súr, Vasas, Salgótarján, Gnót, Dobrony. Evangélikus gyülekezetről csak 1930 óta beszélhetünk. Az első lelkész - Kalavszky Kálmán - idekerülésével szerveződött meg az egyházközség élete. 1930-ig a református gyülekezet adott otthont, majd 1930-tól szerveződött önálló anyagyülekezetté az egyházközség. 1937-ben felépült a bánhidai templom, 1938-ban pedig az ennél háromszor nagyobb un. újtelepi templom. 1970-ig két lelkészi körben két lelkész végzett itt szolgálatot. 1970 óta csak egy lelkésze van a gyülekezetnek. Tatabányán mindig is egy gyülekezet volt, de a távolság miatt két helyen - Bánhidán és Újtelepen - tartottak istentiszteletet. A bányaművelés következtében lebontásra kerülő újtelepi templom kártérítési összegéből 1965-ben új imaház-templom épült a Tátra utcában, .