VAJTA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA

Kisvajta-puszta: a falutól nyugatra a Kisvajta-dűlő az eddig ismert legrégebben lakott hely. A legrégebbi bronzkor hamvasztásos sírja és edénymellékletei kerültek itt elő, amelyben az őslakos péceli népességnek kis korsója is jelen van.

A Kisbasaréti-dűlőben a kora római időkben az egykori Gorsium (Tác) Sopianae (Pécs) főút környékén kelta bennszülőtt kocsitemetkezés ismeretes. A Szőlőhegyről az avarok megtelepedését bizonyító leletek is kerültek elő a föld alól. A községet először 1324-ben említik középkori okleveleink. Ekkor a Simontornya tartozéka. Birtokosa részben a Hencz család, részben más nemesi familíák, így többek között az Apor, Hardi, Kozma, Sittkei stb. Szent Lénárd tiszteletére szentelt templomát 1343-ban két oklevél is említi. A középkorban a nagyobb birtokosok egymást váltogatták. A Hercz családot a Laczffy, majd a Kanizsay család követte. 1424-ben a simontornyai uradalmat csere útján megszerző Ozorai Pippo a fehérvári Boldogasszony Bazilikának adományozta. Vajta a török korban is lakott hely, de a 15 éves háború idején elpusztult. Ezt követően rác telepesek szállták meg, akik a törökökkel együtt hagyják el a vidéket. A község török utáni életét a Zichy család nagybirtokos érdekei szabták meg.