VARGA MIKLÓS

1948-1953: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Beck András, Pátzay Pál. 1957-1960 között a Művelődési Minisztérium ösztöndíjasaként a Kecskeméti művésztelepen dolgozott.

Az ember és állatfigurák, az élet és ember megnyilvánulásait, állapotát, fejlődését ábrázoló szobrok, valóban ábrázolnak, de a naturális formáknak már csak nyomait lelhetjük meg bennük. A formák a felületek leegyszerűsödnek, néha csak sejtetik a modellt, és mégis kifejezőbbek, erőteljesebbek. Munkáinál nagyon fontos a szobor anyaga, felülete, megmunkálása az anyag tisztelete. Fontos, hogy miből van a szobor olyannyira, hogy más anyagban megvalósítva, szinte elképzelhetetlen. A feladatok iránti érzékenysége és rejtezkedő líra adják művészetének legfontosabb értékeit. 30 éve kötődik a Balatonhoz, amely nagy hatással volt festészetére. Ugyanígy ihletői a magyar tájak: Bükk-Hegység. a Tisza, Hernád, Sajó, majd a Szigetköz. Városok, (magyar) várak, az Alföld tanyavilága. A mezők virágai. Ezeken kívül külföldi utazásainak tájai: Bulgária, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Olaszország tengerpartjai és kisvárosai. Főleg Velence, amelynek különös hangulata és színvilága ragadta meg képzeletét.