ZSOLNAY PORCELÁNMANUFAKTÚRA ZRT- BP. ZSOLNAY MÁRKABOLT

A gyár hírnevét nemcsak a díszáru- és edénygyártás, de legalább annyira az épületkerámiák, a műszaki porcelánok, épületdíszítő burkolatok és plasztikák is fokozták. A korszak legkiválóbb építészeivel dolgoztak együtt és a legjelentősebb építkezéseihez (mint például a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a kecskeméti Városháza, az új Országház, az új Műcsarnok felállításához) szállítottak időtálló, olcsó és nemes anyagot; az un. pirogránit kerámiát. 1900 márciusában apja halálakor Zsolnay Miklós átvette a gyár vezetését. A képzett, több nyelven beszélő, művelt üzletember a gyár termelését a maximális kihasználtságát és az elérhető legnagyobb nyereség szempontjából határozta meg. Üzletkötéseinek köszönhetően a kevésbé nyereséges díszmű mellett a jól jövedelmező építészeti kerámiával és ipari porcelánnal a Zsolnay gyár mind a külföldi, mind a hazai piacon sikert aratott.

A gyár első elismerését az európai kerámia seregszemléjének tekintett 1873-as Bécsi Világkiállításon érte el. Zsolnay Vilmost az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki, emellett a bronzérmet és elismerő oklevelet nyert. A Zsolnay-porcelánokra szép számú külföldi megrendelés érkezett, pl. Angliából, Franciaországból, Oroszországból, Amerikából. A bécsi világkiállítás a kor minden uralkodó áramlatának hatását reprezentálja: a történeti és keleti stílusok felújítását (historizmus), a gótikus modorú jeleneteket, a reneszánsz jellegű figurális díszítéseket, a perzsa és török motívumokat, kínai és japán ízlésű virágmintát és azt a Pannonia típusú edénysorozatot, mellyel a Zsolnay a Dunántúlon kiásott bronzkori kultúra mészbetétes edényeit népszerűsítette. A századvégi világkiállítások során a gyár termékei finom anyaguknak és kivitelezésüknek, magastűzű mázaiknak, valamint a kézifestésüknek köszönhetően hatalmas sikert arattak mind külföldön, mind hazánkban. 1870-es évek közepén a 15-20 munkást foglalkoztató gyár fejlődésében a külföldi szakembereken kívül a Zsolnay család tagjainak is része volt. Mind Vilmos, mind pedig gyerekei: Teréz, Júlia, Miklós folyamatosan részt vettek termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében és a vevőkkel való kapcsolat megteremtésében, ápolásában. (Az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a lakóházaikat - melyek napjainkban raktárként és műhelyként funkcionálnak - a gyár területén építették fel.) 1874-től a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények, melyek az 1880-as évek végéig a Zsolnay legjellegzetesebb mintái voltak, világhírt szereztek a magyar kerámiának.