ZSOLNAY PORCELÁNMANUFAKTÚRA ZRT- SZEKSZÁRD

A gyár alapítása 1852-re nyúlik vissza. Ekkor alapította Zsolnay Miklós a lukafai kemény cserép manufaktúrából a gyár "ősét", a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben a cég bejegyzést módosítva idősebbik fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekasokat (8-10 főt) foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem tudott megküzdeni a piaci verseny nehézségeivel. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben - egy évi csendestársi viszony után - Ignác bátyjától átvette a vezetést. Az üzem világhírű gyárrá való fejlődése ezután kezdődött el.

Zsolnay Vilmos szívós kitartásának eredményeképpen az elefántcsontszínű máz és a magastűzű díszítés tökéletes technikájával és szépségével a gyár felzárkózott korának élvonalbeli kerámiaiparához. Így a Zsolnay gyár számára az 1878-as Párizsi Világkiállítás a tőkeszerzés mellett egyben a megmérettetés lehetőségét is kínálta. A siker hatalmas volt: a Zsolnay tárgyak elnyerték a kiállítás aranyérmét, a "Grand Prix"-t, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet. A kiállításnak köszönheti a gyár - egy bécsi kereskedővel kötött 10 évre szóló szerződés formájában - az első rendszeressé vált külföldi üzleti kapcsolatát. Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállításon Zsolnay felvonultatta eddigi munkásságának minden eredményét, a különböző máztechnikák bemutatásától a népi díszítésű fazekasárukon, finom művű díszkerámiákon, majolikaképeken át a bútorbetétül szolgáló csempékig, falburkoló és egyéb építészeti kerámiák számos, technikailag is különböző változatáig. Ekkor nyílt meg az első budapesti márkabolt.