ZSOLNAY PORCELÁNMANUFAKTÚRA ZRT- ZSOLNAY MÁRKABOLT SOPRON

A gyár alapítása 1852-re nyúlik vissza. Ekkor alapította Zsolnay Miklós a lukafai kemény cserép manufaktúrából a gyár "ősét", a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben a cég bejegyzést módosítva idősebbik fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekasokat (8-10 főt) foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem tudott megküzdeni a piaci verseny nehézségeivel. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben - egy évi csendestársi viszony után - Ignác bátyjától átvette a vezetést. Az üzem világhírű gyárrá való fejlődése ezután kezdődött el. Zsolnay Vilmos különféle agyag- és mázfajtákkal kísérletezve, az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé fejlesztette az egykori kisüzemet....

Zsolnay Márkabolt Soproni nyitvatartása:h-p 9.00-17.00, szo 9.00-13.00 A gyár hírnevét nemcsak a díszáru- és edénygyártás, de legalább annyira az épületkerámiák, a műszaki porcelánok, épületdíszítő burkolatok és plasztikák is fokozták. A korszak legkiválóbb építészeivel dolgoztak együtt és a legjelentősebb építkezéseihez (mint például a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a kecskeméti Városháza, az új Országház, az új Műcsarnok felállításához) szállítottak időtálló, olcsó és nemes anyagot; az un. pirogránit kerámiát. 1900 márciusában apja halálakor Zsolnay Miklós átvette a gyár vezetését. A képzett, több nyelven beszélő, művelt üzletember a gyár termelését a maximális kihasználtságát és az elérhető legnagyobb nyereség szempontjából határozta meg. Üzletkötéseinek köszönhetően a kevésbé nyereséges díszmű mellett a jól jövedelmező építészeti kerámiával és ipari porcelánnal a Zsolnay gyár mind a külföldi, mind a hazai piacon sikert aratott. Miklós irányítása alatt az ipari termelés került túlsúlyba. Míg az 1880-1894 közötti melbournei, kolumbiai, chicagói, san franciscoi világkiállításokon a Zsolnay historizáló dísztárgyaival nagy feltűnést keltett, addig a század első két évtizedében tengerentúli kiállításon csupán egyszer, Saint-Louisban szerepelt. Megrendelései a már meglévő kapcsolataira, illetve az európai kiállításokon szerzett üzleti ismeretségekre épültek, melyek közül kiemelkedő fontosságúak voltak a párizsi, szentpétervári, milánói, londoni, faenzai, torinói, brüsszeli szereplések. (Ahol a gyár termékeivel megjelent, onnan rendszerint elhozta a nagydíjat.)